A Szerb Matica – Matica srpska a szerb nép legrégibb közművelődési, népművelői és tudományos intézménye, amely 1826-ban Pesten alakult és azóta folyamatosan tevékenykedik. Alapítóinak szándéka az volt, hogy a több évszázados török elnyomás után felszabadult szerb népet újból bekapcsolják az európai folyamatokba. A Matica alapvető célkitűzése a szerb kultúra európai megismertetése és a szerb nép szellemi felemelkedése volt. Ennek jegyében alakult gazdag kiadói tevékenysége is, amelynek az alapját az 1824-ben indított, és napjainkban is megjelenő híres Letopis képezte, amelyet a legnagyobb múlttal rendelkező irodalmi folyóiratként tartanak számon a világon. A Szerb Matica a megalapítását követő évtizedekben több kiadványsorozatot indított, köztük közhasznú, népművelői szándékkal a Népkönyvek című könyvsorozatot is. A Maticában a XIX. század negyvenes éveiben teremtődtek meg a tudományos munkához szükséges feltételek. Akkor jött létre a könyvtára, amelynek állományát tudományágak szerint csoportosították, és kézirattára, amely a szerb nép történelmi múltjáról tanúskodik. Ez időben formálódott egységes egésszé a Szerb Panteon portrégyűjtemény is, amelyben írók, néptribünök, világhírű tudósok valamint kevésbé ismert polgárok arcképei kaptak helyet, akik adományaikkal támogatták a Szerb Matica népnevelői küldetését. E polgári támogatások révén vált a Matica korának egyik leggazdagabb alapítványi intézményévé Magyarországon. Támogatásával keltek életre azok a jelentős vállalkozások és tervek, amelyek a szerb nyelv normáinak kidolgozását és a különböző tudományágak fejlesztését szorgalmazták. A Matica gondot viselt a tehetséges diákok és egyetemisták iskoláztatásáról is, akik a felnövekvő szerb értelmiség alapját képezték.